- Gyűrű dal
- Szováti
- Déva
- Rózsa
- Árva madár
- Elmenek
- Koszorú
- Gergely dub
- Bánat
1. Gyűrű dal
Jobbról-balra siritem a gyűrűmet
Visszavárom a régi szeretőmet
Mer’ én avval ijahaj, olyan világot élek
Még a király fiával sem cserélek.
Azt gyűrűt amit adtam add vissza
Nálam is van egy zsebkendő kérd vissza
Nálam is van eje-haj, egy zsebkendő kérd vissza
Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta.
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni
De még jobban a gyűrűjét viselni
Csütörtökön seje-haj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.
Tizenhárom fodor van a szoknyámon
Azt gondoltam férjhez megyek a nyáron
De már látom seje-haj, semmi se lesz belőle
Tizenkettőt levágatok belőle.
2. Szováti
A szováti templomtorony,
Beleakadt a szalagom.
Gyere, rózsám, akaszd ki,
A nyavalya törjön ki!
Én is voltam, mikor voltam,
Virágok közt, virág voltam,
De rossz kertészre akadtam,
Keze alatt elhervadtam.
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.
Túl a hegyen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon.
Nékem is van egy bánatom,
Oda viszem lejáratom.
Túl a hegyen, túlvilágon,
Füge terem minden ágon.
Én leszedtem, de nem ettem,
A rózsámé nem lehettem.
3. Déva
Úgy rakják, úgy rakják magos Déva várát
Magos Déva várát, 12 kőmíves.
Kit éjjel felraknak, s az nappal mind lehull
S kit nappal felraknak, az éjjel mind lehull..
Legnagyobb kőmíjjes azt a törvényt tevé
Kinek hamarább jő asszony-felesége
Azt rakjuk be ide, hátha megállana
Hátha megállana magad Déva várba.
Kántálás:
Legnagyobb kőmijjesné, olyan álmot látott
Kerek udvarában, kerek közepében
Vér kút fakadt vala, vér kút fakadt vala
Olyan álmot látott, legnagyobb kőmijjesné.
Úgy rakják, úgy rakják, magas Déva várát
Őt es csak elfogták, neki vérét vették
Neki vérét vették, e meszes cseberbe
Őt es rakni kezdték, magas Déva várba.
Ők es csantatának zsendelyből szárnyakat
12 kőmijjes, mind berepülének
legnagyobb kőmijjes földre leborula,
földre leborula, haláláig síra.
4. Rózsa
A pünkösdi rózsa
Kihajlott ez útra,
Nékem es kihajlott
Szekeremnek rúdja.
Nem tudom édesem,
Jóra-e, vagy rosszra,
Jóra-e, vagy rosszra,
Vagy hótig bánatra.
Kinézek ez útra,
Látám édesemet,
Látám édesemet,
Ő es láta engem.
Akarom szólítni,
Szánom búsítani,
Ilyen szép ifijan
Megszomorítani.
Az én piros vérem,
S a te piros véred,
Egy árokba folyjon,
S egy malmot meghajtson!
Pedig az a malom
Három kő közül van.
A legelső köve
Virággyöngyöt járjon!
A második köve
Búbánatot járjon.
A harmadik köve
Szeretet járjon.
5. Árva madár
Úgy meg vagyok búval rakva,
Mint a parlagi rózsafa.
Csak egy-kettő terem rajta,
Mégis terítve alatta.
Úgy elmegyek meglássátok,
Hírem soha nem halljátok.
Mikor hírem meghalljátok,
Bús levelem olvassátok.
De szépen szól a muzsika,
Nékem még sincs kedvem soha.
Búsulhatok, amíg élek,
Mert én arra reáérek.
De szépen szól a cimbalom,
Mi lesz belőlünk galambom?
Belőled egy bús gerlice,
Ki a párját elvesztette.
Belőlem egy árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Én Istenem, még valaha
Bús életem fordítsd jóra!
Hozd fel a régi napamat,
Hozd haza a galambomat!
Eljön még az én napom es,
Ha most bús homályban van es.
Én Istenem, vigasztalj meg,
Ne hagyd a búmba haljak meg!
6. Elmenek
Ahol én elmenek, még e fák is sírnak
Gyenge ágaikról levelek lehullnak
Hulljatok levelek, takarjatok engem
Mert az én édesem sírva keres engem.
Sirass rózsám, sirass, amíg előtted látsz
Mert jó Isten tudja, hol leszen halálom
Erdőben, mezőben, s a nagy tengerekben
Tengernek feneke az én vetett ágyam.
A tengernek fénye, s az én takarodzóm
Csúszó-mászó férgek, s az én hálótársam
Az apró halecskák, az én siratóim
Az égi maderkák, az én éneklőim.
7. Koszorú
Hegyen s földön járogatok vala,
Virágecskát szedegetem vala.
Csincsecskékbe csincselgetem vala,
Bokrétába kötögetem vala.
Lányok, lányok, jó lánybarátaim,
Hájtok este hozzám guzsalyasba!
Nektek adom húgom koszorúját.
Nem kell nékem senki koszorúja.
Kötik nékem az én koszorúmat,
Ágból, bogból, fehér csemetéből.
Tisztán-tisztán fehér liliomból,
Mindenféle szép virágecskából.
Szép illatja száll a víg szívemre.
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
A jó Isten engem el ne hagyjon!
8. Gergely dub
Mikor Gergely legény volt,
Olyan legény egy sem volt
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Veres boros üvegem
Kecskeszemű Gergelyem
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Mikor Gergely legény volt,
Csipkefából botja volt.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Csipkefából botja volt,
s Ő nékem szeretőm volt.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Gergely sültült e gerlicsben,
s Én táncoltam e pincében.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Gergely sültült, s én táncoltam,
Jaj, micsa szép lányka voltam.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Papucsaim csattogtak,
Pántlikáim zurrogtak.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
Papucsaim herr-herr-herr,
Pántlikáim zerr-zerr-zerr.
Édes Gergelyem, kedves Gergelyem.
9. Bánat
Kit a bánat megér
kicsike korában
Az ne es várjon jót
Élete napjában.
Mer’ engemet megért
Hétéves koromban
Nem várhatok jót
Életem napjában.
Sír a szemem
Hull a könnyem
Be igazán fáj a szívem.
